A kutatás módszerei

A mintaterületek kiválasztása

A vizsgálat 35 erdőállományban zajlott, melyeket rétegzett random mintavétellel választottunk ki az Országos Erdőállomány Adattárából (1. ábra). A mintavétel az Őrség és a Vend-vidék területére korlátozódott. A mintavételből kizártuk a 70 évnél fiatalabb állományokat, a felszíni víz által befolyásolt és a nagyon meredek termőhelyeket. A fafajösszetétel alapján csoportosítottuk az erdőrészleteket: először a főbb fafajok (a kocsányos és a kocsánytalan tölgy, a bükk, az erdeifenyő és a gyertyán) kombinációi szerint, majd az így képzett csoportokból véletlenszerűen válogattunk. Igyekeztünk a mintaterületek térbeli függetlenségét biztosítani; az állományok közötti minimális távolság 500 m volt.

A faállomány felmérése

A faállományok felmérése az erdőrészletek egy-egy 40 m × 40 m-es területén zajlott; a faegyedek egyedi megmérése és feltérképezése alapján meghatároztuk az állomány fafajösszetételét, a fák méret szerinti megoszlását, ill. megadtuk a cserjeszint denzitását és a holtfaviszonyokat. A 2. ábrán egy mintaterület fatérképe látható. A terepi felmérés 2005 és 2006 között zajlott.

Az élőlénycsoportok regisztrálása

A mintaterületeken belül, az aljnövényzet (a lágyszárúak és az 50 cm-es magasság alatti fásszárúak), valamint a talajszint moháinak felmérése a 30 m × 30 m-es mintaterületeken, ezeken belül összesen 36 db, 5 m × 5 m-es érintkező kvadrátban zajlott a fajok abszolút borításának megadásával. A mintavétel egy alkalommal történt 2006-ban.

A mohák propagulum-bankját 2010-ben egy alkalommal, mintaterületenként 3 mintát gyűjtve vizsgáltuk; a mintákból keltettük ki az életképes moha-propagulumokat.

Az epifiton mohákat és zuzmókat a mintaterületre eső 20 cm-es mellmagassági átmérőnél vastagabb fákon mértük fel. Egy alkalommal, 1,5 m-es magasságig becsültük a fajok abszolút borítását (a mohákét 2007-ben, a zuzmókét 2010-ben).

A nagygombákat termőtest alapon, három alkalommal, két vegetációs időszakban, 2009 és 2010 között mintavételeztük. Az egyes nagygombafajok gyakoriságait azzal jellemeztük, hogy hány kvadrátban voltak jelen a mintaterületeken (lokális frekvencia); a három időpont lokális frekvenciáit összeadtuk.

A pókokat talajcsapdával és kézi, motoros rovarszippantóval egyaránt gyűjtöttük; mindkét gyűjtési módszert három vegetációs időszakban (2009-ben, 2010-ben és 2012-ben) négyszer végeztük el. A rovarszippantóval alkalmanként 5 almintát gyűjtöttünk; a talajcsapdákból mintaterületenként 5-öt helyeztünk ki. Ezen két módszerrel végzett gyűjtések fajonként összesített egyedszámaival jellemeztük a pókközösségeket.

A futóbogár-közösséget a pókoknál leírt talajcsapdás mintavétellel jellemeztük.

A szaproxil bogarak felvételezéséhez 2010-ben fél évre fogófákat (három fafajból frissen kivágott, egységes méretű törzsdarabokat) helyeztünk ki a mintaterületekre; a kolonizált egyedeket a fogófákból keltettük ki. A módszerrel csak a friss faanyaghoz kötődő szaproxilbogár-közösséget tudtuk jellemezni.

A madarakat egy vegetációs időszakban (2006-ban) két alkalommal, pontszámlálással mintavételeztük.

A háttérváltozók mérése

A háttérváltozók közül a fényviszonyokat három módszerrel jellemeztük: (1) szférikus denziométerrel mértük a lombkorona záródását, (2) LAI-2000 típusú műszerrel (az állomány alatt és nyílt területen végzett párhuzamos mérés alapján) a relatív diffúz fény mennyiségét, valamint (3) a lombkorona felmérése alapján egy térben explicit modell (tRAYci) segítségével modelleztük a relatív diffúz és a közvetlen fény mennyiségét. A felmérés 2006 és 2009 között zajlott.

Az avar és a feltalaj fizikai és kémia jellemzőit 2009-ben, mintaterületenként egy alkalommal gyűjtött 5 alminta alapján jellemeztük. Az avar esetében a tömeget, az avarösszetevők arányait és a kémhatást vizsgáltuk. A feltalaj 0–10 cm-es rétegében dolgoztunk. Mértük a talaj kémhatásviszonyait, váztartalmát, szemcseméret-összetételét, valamint a C-, N-, P- és K-tartalmát.

Megadtuk a főbb felszínborítási típusok, az aljnövényzet, a mohaszint, az avar, a nyílt talajfelszín és a holtfa borítását.

A mikroklíma mérése során 3 vegetációs időszakban (2009 és 2011 között) összesen 8 alkalommal regisztráltuk a hőmérsékletet és páratartalmat. Egy alkalommal párhuzamos méréseket is végeztünk; ekkor 24 órás időtartamokban mértünk.

A táji jellemzőket a mintaterületek 300 m-es sugarú körzetében vizsgáltuk. Légi felvételek és térképek alapján (a 2010-es viszonyokat alapul véve) megállapítottuk a főbb tájhasználati típusok arányait. A történeti viszonyokat 1853-as (II. katonai felmérés) térképek alapján jellemeztük. Ezen módszertant követve megadtuk a táji jellemzőket és a mintaterületek tájhasználati típusát.

Az elemzések során használt háttérváltozókat az 1. táblázat tartalmazza. Az egyes élőlénycsoportok tekintetében eltértek az elemzésekhez felhasznált háttérváltozók: pl. a lágyszárú szint elemzése során nem tekintettük háttérváltozónak az aljnövényzet borítását, ill. az epifitonok vizsgálatánál nem vettük figyelembe a talaj- és az avarviszonyok hatásait.